„Nálunk mindig mindenki magában oldotta meg a nehézségeit.” „A családunkban nem szokás nemet mondani.” „Előbb másokról kell gondoskodni, és csak utána magunkról.” Lehet, hogy ismerősen hangzik valamelyik mondat. Egy család működéséről sokszor ilyen hétköznapi megfogalmazások árulják el a legtöbbet.
Amikor generációs mintákról beszélek, azokra a visszatérő szerepekre, elvárásokra és kapcsolódási módokra gondolok, amelyeket a saját családi történeteinkben felismerhetünk. Az önismereti munka során azt nézzük meg, hogyan találkoznak ezek a jelenlegi életeddel. Mi támogat téged ebből az örökségből, és min szeretnél változtatni?
Mit nevezhetünk családi mintának?
Ilyen lehet az, ahogyan otthon a konfliktusokat kezelték, a segítségkéréshez viszonyultak, vagy a családtagok feladatait elosztották. Volt-e lehetőség kimondani az eltérő véleményt? Ki békítette ki a többieket? Kinek kellett mindig erősnek maradnia? Ezek a kérdések konkrét emlékekhez és megélt helyzetekhez vezethetnek.
A családi örökséghez erőforrások is tartozhatnak: kitartás, humor, gondoskodás, összetartás vagy az újrakezdés képessége. Érdemes ezeknek is figyelmet adni. Nem szükséges elutasítanod mindent, amit otthonról hozol ahhoz, hogy a saját életedben másképp alakíts néhány dolgot.
Egy hétköznapi példa: amikor mindig te tartasz össze mindent
Képzelj el valakit, aki a családjában rendszeresen közvetít a vitázó felek között. Ő telefonál, szervezi a találkozásokat, megnyugtatja a rokonokat, és figyel arra, hogy senki ne sértődjön meg. Felnőttként a munkahelyén és a párkapcsolatában is könnyen ugyanebbe a szerepbe kerülhet.
Az önismereti beszélgetésben nem rögtön azt kérdezzük, hogyan szabaduljon meg ettől a szereptől. Először megvizsgáljuk: mit jelent számára a gondoskodás? Mikor vállalja ezt szívesen, és mikor érzi kötelezőnek? Mitől tart, ha nem ő old meg egy helyzetet? Mi az, ami valóban hozzá tartozik, és mi az, amiben a másik ember is vállalhat felelősséget?
Egy lehetséges következő lépés az lehet, hogy nem közvetít automatikusan két felnőtt között, hanem azt mondja: „Fontosak vagytok nekem, de ezt most egymással kell megbeszélnetek.” A mondat csak példa. A saját helyzetedben olyan változtatást keresünk, amelyet biztonságosnak és vállalhatónak érzel.
Hogyan kezdheted el felismerni a saját mintáidat?
Válassz egy visszatérő helyzetet, amely foglalkoztat. Lehet, hogy nehezen kérsz segítséget, bűntudatot érzel a pihenés miatt, vagy sokszor hallgatsz a béke kedvéért. Írd le egy konkrét alkalom történetét: mi történt, mit éreztél, hogyan reagáltál, és mit szerettél volna másképp csinálni.
Ezután kereshetsz egy családi kapcsolódást. Ismerős ez a működés valaki más életéből? Milyen mondatot hallottál róla otthon? Volt-e olyan időszak, amikor ez a hozzáállás segítette a családot? A hasonlóság önmagában nem bizonyít ok-okozati kapcsolatot, de jó kiindulópont lehet a saját élményeid átgondolásához.
Mit jelent számomra a családállítás?
A Hellinger-féle családállítással 2011-ben kezdtem foglalkozni. Öt éven át tanultam a módszert képzés keretében, és 2017-től három éven keresztül saját csoportokat is vezettem. A munkámban fontosnak tartom, hogy a hozott témádra és a saját megéléseidre figyeljünk, miközben tisztelettel fordulunk a családi történeted felé.
Egyéni alkalmon bábukkal vagy más jelölőkkel jelenítjük meg a szereplőket és a kapcsolódásokat. Csoportos alkalmon résztvevőket kérünk fel képviselőnek. Az elrendezés és a megosztott benyomások új kérdéseket vethetnek fel: hogyan éled meg a közelséget, a távolságot, a felelősséget vagy a saját helyedet?
A képviselők érzéseit és benyomásait nem tekintjük a családtagok tényleges gondolatainak vagy ismeretlen múltbeli eseményeknek a bizonyítékaként. A módszerben használt „családi mező” fogalma spirituális értelmezés. A közös önismereti munkát az ismert történetekhez és a saját tapasztalataidhoz kapcsoljuk.
A felismeréstől a hétköznapi változtatásig
Egy megérintő felismerés után is szükség lehet időre, hogy megtaláld, hogyan szeretnél cselekedni. A változás lehet egy tisztábban megfogalmazott kérés, egy új határ, vagy az, hogy több teret adsz a saját igényeidnek. Nem kell rögtön minden családi kapcsolatot átrendezned, és egyetlen alkalom sem ígér biztos megoldást.
Ha szeretnéd, feljegyezheted ezt a három mondatkezdést: „A családomból azt szeretném továbbvinni, hogy…” „Abban szeretnék másképp működni, hogy…” „Az első kis lépésem az lehet, hogy…” A válaszok segíthetnek összekapcsolni a múlt iránti tiszteletet a saját jelenlegi választásaiddal.
Milyen kérdéssel érkezhetsz hozzám?
Érkezhetsz visszatérő kapcsolati nehézséggel, családi szerepekkel kapcsolatos kérdéssel vagy egy döntési helyzettel. Nem kell előre tudnod, mi áll a háttérben. Elég elmondanod, mit élsz meg, és miben szeretnél tisztábban látni. A családállítás önismereti módszer, és nem helyettesíti az orvosi, pszichológiai vagy pszichoterápiás ellátást.
Az egyéni és csoportos családállítás oldalán részletesebben olvashatsz az alkalmak menetéről. Ha szeretnéd megbeszélni, melyik forma illik hozzád, írj néhány mondatot a kérdésedről. A részvétel módját, az időpontot és a díjat előzetesen egyeztetjük.